Vadászat a füzérradványi kastélyparkban

A Kárpát-medence a történelem során híres volt vadaktól gazdag erdeiről, melyet a külföldről érkezett követek mindenkor kiemeltek itteni utazásaik leírásaiban. Ennek egy mintadarabját képezi a füzérradványi „gyönyörű vadakkal bővülködő erdő”, mely a 17. század végén került a Károlyi család birtokába.

A radványi erdőuradalmat sokféleképpen hasznosították, ezeknek egyike volt a vadászat, mely a két Károlyi gróf – apa és fia – alatt jutott kiemelkedő szerephez. Károlyi László (1859-1936) építette fel 1895-ben a főúri vadászkastélyt, László-tanyát. A középkorban népszerű vadaskertek, ekkoriban élték reneszánszukat az országban. A cél az egyre professzionálisabbá váló vadgazdálkodás minőségi javulása volt. A körbekerített erdőrész a környező szántókat védte a vadaktól. A korszerű vadgazdálkodás már Károlyi Ede (1821-1879) idejében megkezdődött a téli takarmányozás bevezetésével és a gímszarvas, illetve a muflon betelepítésével. A korabeli sajtóban „vadkánaánként” emlegették a híres trófeákat adó területet. A radványi trófeákat a korszak neves vadászati-mezőgazdasági kiállításain jutalmazták.

László fia, Károlyi István a kalandvágyó vadász típusába tartozott. Erről tanúskodik számos afrikai trófeája és egy hiteles élménybeszámoló is. Ha Károlyi nem is, de barátja és vadásztársa Széchenyi Zsigmond könyvet írt afrikai expedíciójukról: „István, aki tegnap szintén lesántult, fájós lábát a folyóban hűsíti. Hanyatt fekszik a vízen, úgy viteti magát az árral, le-lebukik, nagyokat szuszog, nyög. A feketék, akik minden fehérembert el szoktak keresztelni, Istvánt ma már Bwana Kiboko néven tisztelik, ami annyit tesz, mint “Víziló úr“.

Forrás: Széchenyi Zsigmond: Csui!… Afrikai vadásznapló 1928. október -1929. április. Budapest, 1930.

Képek:

Markó Károly: Diana a vadászaton (Vadász-nimfák), MNG, hung-art.hu

Fotó: Csanádi József

Please follow and like us: