1711. április végén 151 kuruc főember, köztük Krucsay János ezredes, aláírta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. Krucsay számára ekkor a magánélet – érthető okokból – fontosabbá vált, hiszen ekkor juthatott tudomására, hogy felesége nem éppen a házastársi hűség mintaképe. Már 1711 májusában pert indított hűtlen asszonya, Tolvay Borbála ellen. A tanúk beszámolója szerint Borbála asszony férje távollétében több ízben félrelépett, többek között Krucsay unokaöccsével, Vásárhelyi Jánossal is viszonyt folytatott. A legtöbb tanú egyetértett abban, hogy az asszony még gyermeket is várt egyik szeretőjétől, ám hogy valójában mi történt, arról a beszámolók nem adnak egységes választ.
Az első perben hozott ítélet szerint Tolvay Borbála megtarthatta az életét, cserébe le kellett mondania birtokairól és vagyonáról férje javára, továbbá megesküdött, hogy ezentúl hűséges lesz férjéhez. Ennek biztosításaként jogosították fel Krucsayt, hogy felesége újabb félrelépése esetén minden törvényes rendet kikerülve jogosult lesz a halálos ítéletet végrehajtani.
Krucsayné Tolvay Borbála tizenhat éven keresztül tudta fenntartani házastársi hűségének látszatát, mikor is 1727-ben ismételten rajtakapták csalfaságán. Háromnapi fogság után sikerült megszöknie, és a radi kis ferences rendházban kért és kapott menedéket. Krucsay ekkor csellel kicsalta, majd elfogatta feleségét, aki a második per lefolytatása után immáron nem kerülhette el végzetét. Tolvay Borbálát a debreceni hóhér fejezte le Kisvárdán, 1728. január 30-án.